Emmának viszont nagyon tetszett az uszitábor, reggel már nagyon lelkes volt, igaz, mikor odaértünk eléggé megszeppent. Szorongatta a kezemet, rágogatta a cumiját. De tetszett neki, ez látszott rajta. Nem is volt sírás, de azért még utoljára a fülembe súgta, hogy ugye délután viszek neki meglepit. Egy újságot.
Hát persze...
Nehéz dolog ez, mert egyrészről óvnám őt minden traumától, másrészről meg tudom, hogy azzal rosszat teszek neki. Szüksége van sikerélményre, szüksége van az önbizalmát erősítő dolgokra, és egy teljesen új helyen, teljesen ismeretlen (bár nagyon kedves) emberek között ottmaradni, nagy dolog.
Kis híjján sírva mentem a kocsimhoz. Az én ügyes nagy lányom első tábora!