Halacska 8,3 mm, és szaporán, hangosan ver a kis szíve. Hihetetlen élmény harmadjára is, folytak a könnyeim két oldalt az arcomon, mikor megláttam.
Pedig a látogatás egyébként nagyon vicces volt, mert bementünk Jurával, leültünk, kis zavart csönd, majd eszembe jutott, hogy jaaa, hát ő nem tudhatja, miért jöttünk :-)))
Mondom neki, pozitív lett a tesztem, azért jöttünk, hogy nézze meg a bébit.
Kiszámolta, hogy 7+2, és akkor hitetlenkedve rámnézett:
máááris terhes? dehiszen még csak most vettük ki a spirált.
erre én: hát megmondtam, hogy hamar találkozunk :-))
Kérdezte, van e valami panaszom, mondtam neki, hogy hát csak a szokásos hányás, fáradtság.
Na, akkor fel a hencserre, cucc betol. láttam, hogy először gyorsan megkeresi a babát, egy pillanatra felvillant, majd szép ráérősen elkezdte magyarázni a képet. hogy az ott a méhszáj, ez a méh, a belek, stb, igen, itt méhen belül van egy petezsák, de itt már több is van, ahhha, itt az embrió, és hoppá, szívtevékenység is van. akkor ráhúzta a hangérzékelőt, és kihangosította, meg kirajzoltatta a géppel a szívfrekit.
Lemérte a bébit is.
Na, akkor nézzük meg, hogy egyedül van-e. ahha, itt egy bébi, itt egy másik bébi... :-)))
De nem dőltem be neki, mert éreztem, hogy a cuccot ugyanoda tekeri bennem, szóval végül beismerte, hogy egyedül van :-))
Megkönnyebbültünk...

Szóval legközelebb aug. 19-én megyek, akkor már a 12. heti nagy UH. Addig is labor, háziorvos, ekg. Hadd pihenjen a kismama...