Szegény kismókusom lebetegedett. Na nem nagyon, éppen csak annyira, hogy ne tudjam eldönteni, vigyem-e orvoshoz, vagy sem. Hiába a rutin, minden gyerek máshogy beteg, minden gyereknél ki kell tapasztalni, hogy mikor igényel orvost a helyzet.
Neki a veséi miatt egyébként is van egy csavar a dologban. Természetesen mindig pénteken kerül ilyen dilemma elé az ember, olyankor, amikor hétvégén a szegedi halászléfőző fesztiválra megyünk és nincs kocsim, hogy akár potyára is leguruljunk a dokihoz (a gyerekorvos szerint nincs senki a rendelőben, bakker ilyen itt sosincs, mindig ugatva köhögő karákoló kölykökkel van telezsúfolva a váró).
Kocsim pedig azért nincs, mert reggel Jura defektet kapott az utca közepén (még szerencse, hogy nem messzebb), és felnin gurult vissza a kapu elé.
Elvitte az én kocsimat, én meg itthon vagyok egy háromkerekű kocsival (mert aztán felhívtam a gumist, aki elvitte a kereket megjavítani).