Holnap ovi. Újra. Két hónap óta először.
Izgulás van. Emma teljesen szét van csúszva ettől, szegénykém olyan kis izgulós, stresszelős.
Egyik részem (meglepetésemre a kisebbik) azt mondja, végre fellélegezhetek, végre egy kis pihi, nyugi. A másik részem (a lényegesen nagyobb) pedig sajnálja, hogy vége ennek a klassz kis vakációnak, mert bármennyire is halál nehéz volt, meg tébolyda, de nagyon jó volt nekünk így négyünknek itthon.
De abban mélységesen biztos vagyok, hogy holnap reggel egy nagyon jó helyen hagyom őket, és remek kis napjuk lesz, de az is biztos, hogy hiszti lesz, amikor elmegyek...