2009/09/09

Édes angyalom, végre az első nap itthon hosszasan nyugiban. Tegnap megmakacsoltam magam, és közöltem Emmáékkal, márpedig nem megyek értük ebéd után, bőven elég Milost a délutáni különfoglalkozások miatt szivatni, délben már nem vagyok erre hajlandó.
Nem érdekel a hiszti sem, mert az láthatóan műbalhé, kiválóan érzik magukat az oviban, a vak is láthatja.
Így aztán Milos végre nagy békességben hódolhat a zavartalan délelőtti alvásnak (amire hetek óta nem volt lehetősége), így már három teljes órája húzza a lóbőrt. Reményeim szerint visszakapom az én nyugodt, békés, jókedvű angyalkámat, aki akkor volt, mikor kedvére alhatott.

Nincsenek megjegyzések: