2009/09/06

Szeged szuper volt, mint minden évben. Reggel eléggé ijesztő volt az időjárás, de mire leértünk, hét ágra sütött a nap.
Milos is jobban volt, hajókázás a Tiszán (két óra tömény kipufogószag nyelés, amit a hajó okádott magából), borkóstoló (amiben én csak pár korty erejéig vetttem részt), és a vége felé Milospátyolgatás. Ámbár Milos tökéletes álombabaként hódította a női (és férfi) szíveket.
Találkoztunk Angival is, akinek a kislányai még sokkal helyesebbek, mint fényképen.
Elég hamar nyugovóra tértünk, szerintem az ország leggagyibb szállodájában, ami a Tisza Sport Hotel nevet viseli. Komplett időutazás volt, néhány falragaszon kint maradt a szálloda lánykori neve (amit bizonyára még az átkosban viselt), Hotel Petro.
Bár a mi szobánk (superior) fürdője fel volt újítva, Zsuzsiéknak (classic) csak egy lepukkant linóleumos jutott. A recepción kellő ügyességgel megérkezéskor kellett fizetni, nehogy a kuncsaft sikítva elmeneküljön, ha bejjebb kerül.
A reggeli nem is volt olyan rémes, bár az almalé annyira mű volt, hogy még a dobozán is műanyag alma volt.
Szóval ezt a helyet messze kerüljétek el, ha a jósorsotok valaha is Szegedre vet.

Hazafelé megejtettük a mostanra már tradíciónkká vált látogatást a Fehértói Halászcsárdában, ami kinézetre egy rémisztő túristadarálónak tűnik, és valójában az is, de iszonyatosan finom harcsapaprikást főznek.
Én komolyan el nem tudom képzelni, hogy mi vesz rá embereket (na persze főleg németeket), hogy ebben a panzióban megszálljanak. A halál izéjén van, közel s távol semmi de semmi, csak az M5 mindenféle fel- és lehajtója, és pártíz km-re Szeged. Ha csak az nem, hogy az ember napokon keresztül az ágyától nem messze rosszullétig zabálja a harcsapaprikást, meg szatymazi túrós lepényt (mert ez utóbbi olyan szinten finom, hogy zokogsz tőle).
A parkolója akkora, hogy egy kisebb Tesco simán megirigyelné, és kell is, mert buszokkal árad oda a nép áldozni a halzabálás oltárán. Ez egy étteremgyár. Muskátli, petúnia, pirospaprika füzér, és a többi rémisztő kelléke az ilyen helyeknek, mind megtalálható.
De ha csak valaha is a közelében jártok, feltétlenül menjetek be kajálni egy jót, nem fogtok csalódni.
Szóval mi is elcsomagoltattunk egy jó adag kaját, és ettünk deszertet, aztán hazafelé vettük az irányt. Na nem nyílegyenesen, mert kis kerülővel megnéztünk valami új hidat, ami most nem jut eszembe, hogy hol van, de valahol a Duna fölött az M8 környékén.
Aztán még egy kis IKEÁ-zás, végül spuri haza.

Mindent összevetve remek kis hétvége volt, méltó befejezése a nyárnak.

Nincsenek megjegyzések: