Az első apátlan éjszakánk meglehetősen katasztrófálisra sikeredett. Emma még este is pityergett, hogy hiányzik neki apa. Nagy nehezen elaludtak, én is átvonszoltam magam a saját (nagyon üres) ágyamba.
Jó darabig forgolódtam, majd mire nagy nehezen álom jött a szememre, megjelent Iván, hogy pisilnie kell. Pisiltünk, visszarogytam. Nemsokra rá Emma jött, hogy szerinte reggel van. Éjfél volt ekkor.
Ezután már csak Milos kelt ötször, és hipphopp, meg is pirkadt. Fél hatkor valami mókamester dudált többször is az után. Na akkor azt gondolotam, hogy ha most lenne egy puskám, tuti seggbe durrantanám a köcsögházit.
Ehhez képest viszonylag gördülékenyen zajlott az ovibamenetel. Csepergő eső bedagadt szemek, és persze el is késtünk.
Na sebaj, lesz ez még így se.

Tattini gerincvédő mellény jelenleg nincs sehol, nagykerben sem, és nem is lesz két hónapig. Basszameg.