Megvolt az első napunk az új oviban. Még csak udvarra mentünk tíztől délig. Nagyon kellemes meglepetés volt, szó sem volt koronacsakrákról, meg egyéb nyalánkságokról.
Milost betámasztottam babakocsiban egy fa alá, és a másik beszoktatós anyukával kvaterkáztunk. Kaptunk kézimunkát is, valami körmöcskézést, nem tudom elmagyarázni mi ez, az a fajta kézimunka, ami kellemesen monoton, és ezáltal remekül relaxál, viszont semmire nem jó körkötött madzag a végeredmény.
Bár az óvónéni szerint a gyerekek nagyon sok mindenre fel tudják használni, hát oké, végülis nekik valóban sokkal színesebb a fantáziájuk.
Kicsit olyan fíling volt, mint egy nyárvégi délután a vidéki nagyinál. Poros udvar (szerencsére a kerti munkálatok elkezdődtek már), a gyerekek csigaházat és szöcskét gyűjtöttek, bandáztak, rohangáltak.
Első körben ezek a gyerekek sokkal nyitottabbnak, befogadóbbank, kedvesebbnek tűntek az "átlag ovis csoport"-hoz képest. Nem láttam belvillongásokat, Emmáékat őszinte kíváncsisággal, és kedvességgel fogadták, egyből bevonták a játékba.
Nem igaz, hogy a waldorfos gyereknek mindent szabad, rájuk is rájukszólt az óvónéni, ha mondjuk földgöröngyöket dobáltak, mire a gyerekek minden dacoskodás és ellenkezés nélkül abbahagyták, és más mulatság után néztek.
Holnap viszek fényképezőt is...