Véget ért az éves pihenőm. Hát igen, anyám kibulizta, hogy hamarabb jöjjenek haza, így öt nap lett az egy hétből.
Jura persze ma estére már elígérkezett egy baráti összejövetelre, szóval egyből full üzemmódra kapcsolhatok. Én simán bírnék még egy hetet, az összes lelkifurkám abból áll, hogy még mindig nem igazán hiányoznak. Persze a sok eltervezett dolobgól szinte semmit sem csináltam meg, néhány bevásárláson és garázspakoláson kívül (az meg muszáj volt, szerdán lomtalanítás).
Nagyon jó volt az együtt eltöltött 3 nap is, de ezt is kibírnám még egy hétig simán, vagy bármeddig.
Szóval vegyesek az érzéseim, az persze kétségtelen, hogy jó lesz végre magamhoz ölelnek az én okos nagy gyerekeimet is...