Szombaton én is felültem egy kicsit a lóra. Egyből megrohant az összes régi emlékem, jók is, rosszak is. De nem akartam leégni Jura és a gyerekek előtt, szóval igyekeztem helyt állni.
Nagyjából két perc ügetés után ki akartam köpni a tüdőmet, és elkocsonyásodtak az izmaim. Az összes.
Napokig tartó izomlázam volt. Hát ez, akárhonnan is nézzük hipergáz, nem kéne ilyen lerobbantnak lennem, nem csoda, ha estére mindig meg akarok halni a fáradtságtól.
Így aztán megbeszéltük Jurával, hogy ha megjön a következő fizu, veszek én is egy bérletet, és hétvégente lejárok lovagolni.
Túl azon, hogy jelentősen javulni fog az állóképességem, nagyon jól fog esni heti egy gyerekmentes óra. Lajos sem az a szószátyár típus, nagyjából egész (fél)óra alatt húsz mondat ha elhangzik, és azok is jobbára ilyesmik: "na jó, most ügessünk", csípőn a bal kéz", "kézcsere", stb...
Isssteniii lesz!