Milosügyek, ami most nem vese

Tegnap végre eljutottunk Tiához, aki gimis osztálytársam volt, és gyógytornász lett belőle a Heim Pálban (nem mellesleg dévényezik is).
Három gyerekkel bevonatoztunk, és mondhatom remek volt. Végig csacsogtuk az egy órás utat, Milos szundított is egy keveset.
Mama már várt minket az állomáson, elmetróztunk hozzá. Minden ember végtelenül kedves volt velünk. Fel- és leszállásnál is legalább ketten ugrottak segíteni, babakocsit cipelni, gyerekeket le- és felsegíteni. Metrólépcsőzésnél is.
Aztán én eltaxiztam Tiához, hogy megnézze a kismókust.
Szerinte a tónusa egész jó, az öklözés sem olyan vészes, viszont tényleg féloldalas. A jobb kezét bár mindenre használja, van egy fáziskésés.
Az jó, hogy volt születése után koponya UH, mert akkor ez nem agyvérzés, ő inkább egy nagyon enyhe felkarbénulásra gyanakszik, ami születésekor érhette. Végülis nagy baba volt, és gátvédelemmel született, megnyomódhatott a válla.
Egyelőre nincs teendő, hiszen használja azt a kezét, és a mozgásfejlődésben is inkább előrébb van, de ő inkább ránézne 1-2 havonta, mert simán lehet, hogy a kúszással kimozogja, de az is lehet, hogy még jobban elhagyja a jobb kezét (bár mi inkább az előbbi verzióra tippelünk).
Hát ez van, ezek elég jó hírek, szerintem nem lesz itt semmi gond, kicsit oda kell figyelni arra a mancsira...