Annyira jó lenne
ha csend lenne
ha nem vonyítana egy éles hang percenként, hogy anyaaaaaa
ha le tudnék ülni a wc-re, és legalább 2 (kettő!) percig békességben végezhetném a dolgomat anélkül, hogy valaki rám rontana
ha végig tudnék ülni a fenekemen egy teljes étkezést
ha nem lenne az egyre erősödő gyanúm, hogy egy cseléd vagyok (bár nem is, a cselédeknek is van néha kimenőjük)
ha megszakítás nélkül fejezhetném be a megkezdett dolgomat
ha nem érezném azt, hogy folyamatosan ételt készítek, és tálalok (elpakolok, stb.)
ha ülve ihatnék egy jó kávét
ha nem kéne éjjelente zombimód pisis ágyneműt és pizsamát huzigálnom házszerte
ha tényleg senki nem szólna hozzám és akarna tőlem valamit
ha nem kéne dícsérnem, szidnom, igazságot tennem, békítenem
ha megírhatnám ezt a posztot együltő helyemben
de akkor ez a poszt nem is lenne, és én sem az lennék, aki most vagyok...
2009/08/17
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
3 megjegyzés:
Szinte én is ugyanezeket sorolhatnám fel, kivéve az éjszakát, az szerencsére nyugodt, és nekem "csak" kettő van. Minden elismerésem :)
Hát, mintha én írtam volna ezeket a sorokat ... szívemből szóltál!!! Nekem még az állandó altatás is belejátszik
Dehát, mire is jó egy anya, és ha véletlenül nem hozzánk szaladna, mikor bibises a lába, akkor azért összeszorulna a szívünk! :)))
Ez nagyon jó!
Lehetne a címe a "Kisgyerekes anyák fohásza" :)
Megjegyzés küldése