Haszontalanságok

Jura hősiesen elvállalta ma a felvigyázást Milosra, amíg fodrásznál voltam. Bármennyire is igyekeztem, pont úgy jött ki a lépés, hogy túl kevés alvás után pont akkor ébredt fel a gyerek, amikor nekem indulnom kellett.
Jura nagyon szépen megoldotta a dolgot, hiszen a gyerek egész heti háromnegyed órás nyűgadagját fogta éppen ki.
Végül elaltatta, ami szintén nem könnyű egy olyan gyerek esetében, aki cicin alszik el.
Szóval minden szempontból tízpontosan teljesített.
Amikor hazajöttem, mégis arról panaszkodott, hogy nem érezte hasznosnak magát ebben a két órában.
Hát mondom velkám az életemben. Pontosan erről szoktam beszélni neki, és eddig ezt nem is értette. Hiszen ő becsüli, nagyra értékeli az én itthoni munkámat, és ennek alkalmasint hangot is ad . Ha fáradtságról panaszkodom, soha nem mondja, hogy nem lehetek fáradt. Soha nem vár el tőlem többet, mint amennyit a magam kedvéből tennék.
Mégis az embernek néha támad olyan érzése, hogy haszontalan. Itthon nincs olyan mértékű visszacsatolás, sikerélmény, mint pl egy munkahelyen. Senki sem vereget hátba, hogy ejjj, ez igen, milyen szépen levezényelted azt a bevásárlást a három gyerekkel (vö: ejjj, micsoda remek kis prezentáció lett ez), vagy hejj, de ügyesen leszerelted a hisztiző kölköt (vö: hejj, de diplomatikusan oldottad meg ezt a helyzetet a problémás külföldi ügyféllel), esetleg tyűű de szépen elzsonglőrködsz a mosással, teregetéssel, kajacsinálással, elpakolással, kifestőzéssel, szoptatássa egy időben hat dologra koncektrálva (vö: remek teljesítmény volt egyszerre havi zárást, üzleti terveket, auditálást egyszerre megcsinálni), stb, stb...
Itt nincsenek kollegák, tanúk. Az egyetlen dolog amin észrevehető, hogy jól csinálod a dolgod, hogy nincs semmi észrevehető.
Vagy ahogy dédanyám mondta mindig: édes lányom, a házimunka csak akkor látszik, ha nem csinálják.
Ez egy aprócska lépés Jura fejében annak megértése felé, hogy miért is panaszkodom néha arról, hogy olyan haszontalannak érzem magam (noha tudom, hogy hasznos vagyok).