Csak én gondolom azt, vagy tényleg van hasonlóság (persze beleszámítva azt, hogy a két képen látható ember között 70 év a különbség)? Amióta ez a gyerek megszületett, és láthatóan egyik rokonára sem hasonlít, azóta bújkál a tudatom mélyén, hogy valakire mégis nagyon hasonlít.

Ma, ahogy egy szundikálásból ébredve felnyitotta a szemét és rámkacagott, valami egészen zsigeri mélységből jövő, borzongató érzés járt át. Mintha Papa nevetett volna rám, örökké vidám kék szemeivel, pufók pofazacskóival, cakkos, kicsit elálló füleivel.

Nem tudom, van-e hasonlóság tényleg, vagy csak én akarom belelátni, mert bárhány év is telt el, és bármennyire is már nem gondolok rá minden nap, azért olyan sajgón fáj a hiánya, mintha sosem akarna múlni. Talán már nem is fog múlni, ott fog jajongani bennem mindig egy kis hang, ami őt hívja egyre csak...