Tegnap még egy délutánra megkaptuk a nagyokat, mielőtt hosszú időre ismét hazautatak.Jura velük együtt ment a kicsikért ovibölcsibe. Volt is nagy örömködés.Délután még molyoltunk kicsit a kertben, aztán leugrottunk pizzázni.
Nagyon remek kis délután volt, végül, mikor a nagyoknak indulniuk kellett, eltörött a mécses.
Öcsike szorította Zsófi nyakát, és azt hajtogatta, ne menj el. Zsófi megállíthatatlan zokogásban tört ki, és a nyakamba vetette magát, hogy ő nem akar elmenni. Erre a kicsik is rázendítettek, és már én is szipogtam, mikor Jura belépet.
Döbbenten látta, hogy az egész bagázs zokog, mint a záporeső.
Végül csak rendeztük a sorainkat, és Jura is elvitte haza a nagyokat...
6 megjegyzés:
annyira edesek vagytok :-)
es mekkorat nottek a nagyok is...en meg akkor lattam oket mikor Jura behozta oket az irodahazba...akkorak voltak mint most Emma Es ivan :-)
Hú, az már nagyon régen volt :-)
Nagyott nőttek, és sokat okosodtak :-D
Hú, az már nagyon régen volt :-)
Nagyott nőttek, és sokat okosodtak :-D
Annyira jó látni ezt az összhangot. Újult erővel és friss reménnyel tölt el a látvány, hogy talán nálunk is alakulhat jól a "féltestvéres" felállás.
Meg is értem, hogy mégegy utódra vállalkoztatok. Ilyen felhozatallal kész csoda, hogy nem egy futballcsapatnyit terveztek a gyerkőcökből. :o))))
Na ja, de ha ez a fél-futballcsapat egyszerre akar valami nagyon fontosat mondani, hááát... :-)))
Én ezt el sem tudom képzelni. Nekem az egy főnyi leánygyermekem is meg-meghaladja a teherbírásomat (idegileg). Érdekes, ha ketten vannak épp, akkor csak és kizárólag a fektetésnél omlok össze, de akkor mint a kártyavár, az valamiért garantált idegbaj. Ebben nem igazán sikerült mindkét gyerek számára kielégítő megoldást találnunk. (Bár élek a gyanúperrel, hogy nem annyira a gyerekek elvárásai, mint a kedves szülőké nem esnek egybe.)
Megjegyzés küldése