Könyvklub
Szendi Gábor: A nő felemelkedése és tündöklése
Kifejezetten kellemes könyv, és nagy örömömre azért jóval több annál, hogy a nők az istenkirályok, és a hülye pasik meg majd jól ki fognak halni, hahaha...
Nos nem, ez egy kifejezetten olvasmányos evolúció-elméleti könyv, és bár a közepén eléggé szakmaiba megy át, a végére meg már csak ismételgeti önmagát, mégis imádtam.
Kiderült számomra, hogy az élethez való hozzáállásom híven tükrözi a megfelelő evolúciós magatartást.
Bár egyesek megbotránkoztak azon, ha azt mondtam, márpedig nekem pénzes pasi lesz a férjem, mert a gyerekeimnek maximális lehetőséget akarok adni, valójában csak kimondtam a kimondatlan vágyat, ami egy nőt hajt.
Megtudtam, hogy mi is vonz annyira Jurában, most már egészen pontosan meg tudom fogalmazni azt, amit néhány éve elintéztem ennyivel: jó parti vagy.
Ez nekem azt jelenti, hogy ő a szuperhím, mert nem csak hogy remek a genetikai állománya, de kellően hűséges is tud lenni egy kielégítő kapcsolatban (t.i. egy számára megfelelő, szép, fiatal, termékeny, jó génállományú nővel), de remek a megtermékenyítő képessége, és mindemellett kiváló az eltartó képessége is. Igazi szuperhím, és milyen remekül kiszagoltuk egymást!
Így tehát létrejött ez a kapcsolat, amiben mindketten boldogok vagyunk, és sorra hívjuk életre genetikai állományunk továbbadásáért a gyermekeket (önző módon boldoggá tesszük a gyermekkorukat, csak hogy minél nagyobb kedvvel szaporodhassanak tovább. Éljenek a gének!)
Ezek számomra nagyon megnyugtató tények, hiszen szeretem a dolgokat a maguk realitásában szemlélni. Igen, így már értem az örök szerelem titkát.
No de mindezek mellett sok más egyéb nagyon érdekes információt is tartalmaz a könyv, például a flörtről, a homoszexualitásról, a meddőségről, stb...
10 megjegyzés:
és ha nem lenne kiváló az eltartó képessége? akkor már nem is lenne szuperhím, akit örökké szeretni tudnál?
Engem tényleg nem hajt ez a vágy hogy pénzes pasim legyen, sőt mióta elváltam rájöttem, hogy soha nem szabad egy pasira támaszkodni teljesen, mert megbolondulhat, rosszabb esetben pedig elpatkolhat.
Ha nem lenne kiváló az eltartó képessége, akkor nem lenne szuperhím. A könyv szerint ez is beletartozik a szuperhímségbe.
De ha egy csóró kis senki lett volna annak idején, nem kezdek vele, ez egy tény.
Az eltartó képesség nem azt jelenti, hogy full gazdag jelen pillanatban, hanem képes egy jó életszinvonalat fenntartani, és hajlnadó is az általa megkeresett pénzt a családjára költeni.
Nagyon kicsi esély van arra, hogy megbolonduljon, ő már egyszer megbolondult - velem. 14 évvel vagyok fiatalabb nála, jól nézek ki, jó vagyok az ágyban (és kapható is vagyok a szexre bármikor), az élet dolgairól hasonlóképpen gondolkodunk (kivéve a művészetet és a filmeket :-), közösek a vágyaink, egy felé visz az utunk. Kölcsönösen szeretjük egymást azért, amit a másiktól kapunk, és örömmel adunk.
Egyikünk sem érzi azt, hogy valamelyikünk aránytalanul többet adna ebbe a kapcsolatba.
Röviden szólva boldog házasságban élünk. Le lehet ezt csupaszítani az eltartó képességre pusztán, hát persze, csak nem érdemes.
Meghalhat? Hát persze. Én is meghalhatok, sőt, a gyerekeink is bármikor meghalhatnak. De én erre nem vagyok hajlandó egy életet alapozni, ha ezt tettem volna, életem legcsodálatosabb 6 évét hagytam volna ki...
A szuperhímség mint olyan bevallom engem nem annyira érdekel (ill ezt nem feltétlenül tartom odatartozónak), ez érdekelt: hogy ezekszerint kihagytad volna életed szerelmét azért mert csóró. Oké, mások vagyunk, én nem így tennék. Csak fura nekem, hogy ennyire nagy úr a pénz. És most ne arra gondolj, hogy koldusszegények vagyunk, hanem mondjuk egy olyan ember a párod, aki átlagos színvonalat biztosít (tehát mondjuk panellakás, kétévente 1 nyaralás, nincs magánovi/bölcsi...) Szerintem ettől még lehet boldogan élni, sőt.
Megbolondulásról meg: én ezt el is hiszem, ezt is látom, csak mindenki látott már karón varjút. A meghalásról pedig: persze, nem ez kell hogy pörögjön az ember fejében, de ugye ez is egy opció, ergo számolni kell vele.
Ja és nem én csupaszítom le a boldog házasságot az eltartó képességre, hanem inkább te: most írtad hogy mindez nem lenne, ha nem lenne jó az eltartó képessége ugye:)
A szuperhímség egy evolúció-biológiai fogalom. Nem én találtam ki, ez egy olyan szó, mint pl. az alfahím, vagy alfanőstény. Van neki egy definíciója, akár csak az eltartó-képességnek is, ami nem szó szerinti eltartást jelent, hanem azt, hogy milyen anyagi háttérrel járul hozzá egy férfi a családi kasszához (és eszerint lehet jó, közepes, rossz, stb. eltartó-képességű egy pasi).
És igen, kihagytam volna életem szerelmét, ha nincstelen, de legfőképp ambíciója nincsen, nincs meg benne a törekvés arra, hogy többé, gazdagabbá váljon (és nem csak anyagilag). Nem lettem volna boldog egy betanított munkás mellett, az életszinvonal peremén, fakóvá hajszolva magam, elhanyagolva a gyerekeimet.
És végül mégsem hagytam ki életem szerelmét.
Neki is csak a sporttáskányi cucca volt, mikor összejöttünk, évekig alvbérletből albérletbe hurcolkodtunk, de benne volt a lehetőség,az akarat, hogy előteremtse azt, amink mostanra lett, egy átlagos, polgári szintet.
Persze ez sem rózsadombi kacsalábon forgó palota (de mondjuk ezt te is tudod jól), és dönthetünk, hogy egy nyáron kertet rendezünk, vagy nyaralni megyünk.
És dönthetek arról, hogy magánovi és szakadt puntó, vagy egy jobb kocsi (pl A4 :-))) havi törlesztő részlete.
A pénz bizony nagyon nagy úr, és ezt igazán azok tudják csak, akik olyan nyomorból jönnek, mint én. Tudom, milyen gyerekfejjel éhezni, és ételt lopni, létbizonytalanságban élni. Már akkor megfogadtam, hogy az én gyerekeim sosem fogják megtudni, milyen fázni és éhezni.
Azért, mert Jura biztosít nekünk (és főleg a gyerekeimnek) egy anyagilag biztonságos életet, azért a lába nyomát megcsókolom, és amíg él, boldoggá teszem, amennyire csak tőlem telik.
De ehhez kell még az ő habitusa is, a kedvessége, az intelligenciája, a műveltsége.
Ha jól elolvastad, akkor láttad, hogy számomra az eltartó képesség egy elengedhetetlenül fontos, de nem egyedül fontos része a boldog házasságnak (ha az lenne, akkor maradtam volna az expasimmal, aki tízszer gazdagabb, mint Jura, és ő kabriót is vett nekem. Csakhát az emberi tényező ugyebár...). A többi, amit leírtam, pontosan ugyanolyan elengedhetetlenül fontos hozzá (lásd fent, nem ismétlem magam).
A könyv pedig tényleg nagyon érdekes, olvasd el, ha van kedved, ott sokkal jobban le vannak írva ezek a dolgok, mint ahogy én magyarázom.
hát ez egy nagyon érdekes téma, leginkább élőben lehetne jól megbeszélni.
én úgy gondolom, hogy a "gazdagság", vagyis az anyagi jólét nem állandó, vannak körülmények, amik elvihetik/elvehetik. ami viszont állandó, az a férfiember ambíciója, ami egy jellemvonás, ki nem ölhető és alapvető. én is ismerek férfit, aki váláskor a ruháin kívül mindent az asszonyra hagyott, és újrakezdte, újra van autója, lakása, sőt családot alapított. nem azért, mert egy milliomos családból származik ez a férfi, hanem azért, mert ambíciózus, kikaparja a gesztenyét. az ilyen embert érhetik tragédiák, bajok az életben, de mindig fel fog állni, mindig tovább fog lépni, sőt még boldog is lesz - bármi után.
az ilyen férfi számomra is vonzó és az én férjem is ilyen. mellette azt tapasztalom, hogy amit eltervez, azt meg is valósítja. nem sóvárog, nem "rinyál", hanem TESZ a céljaiért, ettől tudok felnézni rá tisztelettel, becsülettel. emellett még két dolog van, amit fontosnak tartok egy párkapcsolatban, a hasonló értékrend és a jó szex.
én sem jártam sose olyan férfival, aki csak gályázik az előbbrejutás lehetősége nélkül. pl. biztonsági őr vagy diszpécser a tudakozóban, brr.:)
és ha válogathatunk a szőkék és barnák, sportosak vagy henyék közül, miért ne válogathatnánk ambíció alapján is?
Presh: értem én, hogy nem CSAK ez a fontos egy boldog házassághoz neked, csak úgy tűnik, ha ez nincs, akkor más sincs:) Nem betanított munkásra gondoltam (próbáltam is utalni rá), hanem mondjuk vegyünk egy tanárembert. Aki okos és intelligens, és rajong a munkájáért. És nem keres jól. Akkor ő már szóba sem jöhet?:) Ne érts félre, nem elítéllek vagy megbotránkozom, csak meghökkentem, és szeretném megtudni az okokat:)
mamua: értem én, amit mondasz, de akkor neked is szól a tanárember példám, aki lehet ambiciózus is akár, de tegyük fel ő tanítani akar. Abból olyan sok pénze nem lesz, akkor ő már nem is kéne?:)
Amúgy így belegondolva, nekem nem fontos annyira hogy ambiciózus legyen a pasi. Én sem vagyok az, erre szvsz születni kell, de attól még magamat sem tartom rossz embernek, mert én nem ilyen vagyok. Lehet hogy boldogabb lettem volna/leszek:) egy kevésbé ambiciózus ember oldalán, kevesebb pénzzel.
Hm, érdekes dolgok ezek, és ha anno Jura is olyan szempontok alapján szelektált volna mint Te?
Nálunk úgy állt a dolog megismerkedésünkkor, hogy én voltam jobb anyagi helyzetben, méghozzá sokkal jobb helyzetben. Mára ez már bőven nem igaz, fillérre ugyanannyit keresünk, sőt, most hogy utánaszámolok, mindketten pont a tízszeresét az én akkori fizetésemnek. Ezt akkor egyikünk sem tudhatta előre és voltak nagyon-nagyon nehéz időszakok, úgy érzelmileg mint anyagilag, de sok-sok toleranciával, csiszolódással mára bombabiztosak lettünk.
Ha a Te definíciód szerint nézem a mostani pillanatképet, a Párom szuperhím. De nem mindig volt az, ahogy a Tiéd sem (írod ugye, hogy veled bolondult meg anno). Kérdés, hogy kell-e, hogy egy pasi szuperhím legyen és ha igen, mi a jobb: ha annak születik vagy ha a körülmények teszik azzá.
bocs, panni, most a te kommentedre reagálok először, nem attól szuperhím egy férfi, hogy sok pénze van, hanem attól, hogy (több más dolog mellett) meg tudja teremteni az anyagi biztonságot. attól jura még szuperhím volt presh számára, hogy egy szál bőrönddel érkezett, ha jól értem:), mert benne volt a lehetőség, amit presh látott, hogy nem ez a megérkezés, ez csak az indulás.
orsoly, nem tudom, hogy tanáremberrel "kezdtem volna-e", úgy alakult, hogy sose volt tanár pasim, de így azt mondhatom, nem feltétlenül kizáró ok a tanárság, de ha társul hozzá egy-két, számomra negatív tulajdonság, tutira nem maradok vele.
meg hozzátenném, hogy nem rossz ember a nem ambíciózus, csak nekem nem kell. mint ahogy nem kellene egy 60 kg-os nyüzüge sem, meg nem kellene egy börtönviselt sem, meg nem kellene egy hosszúhajú sem, vagy mondjak jellemvonásokat: nem kellene egy nagyképű, szeretetre alkalmatlan, megbízhatatlan alak sem.:)
az ambíciót olyan tulajdonságnak, jellemvonásnak tartom, ami vagy megvan valakiben, vagy nincs, ettől nem lesz se jobb, se rosszabb senki, de nekem, spec. nekem olyan ember lehet a párom hosszútávon, aki ambíciózus. voltak persze eltévelyedéseim, de abból jó sose sült ki.:)
Orsoly, nem, nem mennék hozzá egy tanáremberhez. Nem akarok a gyerekeimmel a létminimum szélén tengődni, számomra nem vonzók az ilyen férfiak. az okokat leírtam fent. tisztelem a tudásukat, a lelkesedésüket, az emberi értékeiket, de mint férfi, nincsenek rám semmiféle hatással.
nyilván te sem vagy "kevesebb" attól, mert téged meg esetleg pont az ilyenek vonzanak most. Mindenki a saját szempontjai alapján válogasson, mert akkor jut neki olyan pár, akivel igazán boldog lehet.
panni olyan szempontok alapján válogatott, nagyon is! Csakhogy a férfiaknak mások a szempontjaik (evolúcionista szemszögből nézve).
Ő egy fiatal, szimetrikus, szép, jó génállományú, termékeny nőt választott, aki képes neki erős, egészséges gyerekeket szülni.
A pénzem nem érdekelte, hiszen azt ő elő tudja teremteni.
Na persze ezek sosem tudatos döntések, hanem belénk kódolt programok.
Te is megérezted, hogy a párod ilyen típusú férfi, noha ezek mint mélyen a tudatküszöb alatt zajló döntési folyamatok, azért még nagyon is hatnak ránk...
Hogy egy férfi mitől válik szuperhímmé, az nagyon sok részből tevődik össze. Genetika, neveltetés, külső-belső hatások, sokminden.
Ebben a könyvben jól le vannak ezek a dolgok, sokkal jobban, mint ahogy én el tudom magyarázni.
Megjegyzés küldése