Az éjjel azt álmodtam, megszületett Halacska. Szülés után voltam már, és nagyon jól éreztem magam. Halacska gyönyörű volt (szőke volt, Ivánra hasonlított), és csak nézett rám az újszülöttek mindent tudó, bölcs tekintetével.
Aztán én kicsit sétáltam a kórházban, de már nem is ott voltam, hanem mindenhol a világban, és repültem, mert könnyű voltam és boldog. Szerintem gyerekkorom óta nem álmodtam, hogy repülök...
Aztán eszembe jutott, hogy biztos vár már a kisbabám, meg kell szoptatnom. Visszaértem a kórházba, ahol a nővérkék azt mondták, az én kisbabám a legszebb és legnyugodtabb, nézzem csak meg, ott van a szoba végében.
És tényleg ott volt, csendben nézelődött, hunyorgott a világra. Akkor ölbevettem, és Halacska nagyon ügyesen szopni kezdett. Éreztem, hogy beindul a tejleadó reflex, és elönt a jóérzés.
Így ébredtem fel, ezzel a világot ölelő jó érzéssel...