Ó édes anyám! Van egy szomszédunk, én nem tudom, mit csinálhat otthon az a drága jó ember, mert minden héten óraműszerűen megjelenik nála a szippantós (igen, hajnali fél tízkor!), és vagy fél óráig szipkázzák a pöcegödrét.
Természetesen elárasztva ezzel az egész környéket gyomorforgató szarszaggal. Finomkodhatnék, de aki vett már levegőt szippantós kocsi mellett munka közben, az nagyon jól tudja, hogy miről beszélek. Van egy sajátos bukéja...
Na jó, hát ő is csak ember, értem én, neki is van bélműködése, na de könyörgöm, ennnyiii?!
Az sem vígasztal, hogy 2010-re kész a csatorna kicsiny falunkban (muhhahhaa), hol lesznek már akkor a meghitt reggeli okádások a szippantós kocsi szagára?!

Ez most egy elégedetlenkedő poszt, és most elégedetlenkedem jó sokat.
Éppenhogy kiszellőztettem az éjszakai oroszlánszagot a házból, már azon is túltettem magam, hogy két hányás között azt olvasom a babanetes várandós hírlevélben, hogy jó hírük van, mostanra enyhülnek a reggeli rosszullétek (nyihhaaahhaa), erre jön a szippantós...
Nyaff...
Na mindegy, tizenegyre megyek EKG-ra a körzetihez. Így mulat egy magyar úr(inő)...