Nyafi, most már nagyon nyafi, meleg monnyon le!
Sosem hittem volna, hogy én a főgyík, a melegimádók titkos szektájának megbecsült tagja egyszer ilyet fogok mondani, de eljött az idő.
Iszonyatosan (m)elegem van!
És az még semmi, mert nagy cucc, max. izzad kicsit a nép, de ez a rettenetes fejfájás megöl. Második napja majd' kifolyik a szemem, úgy fáj, és a hányinger is rámtört, de nem kicsit, és most már egész napos (gyanítom ezt már a fejfájás csinálja).
Szegény Emmácskám nem sokat tud kezdeni a zombi anyjával. Ma előzékenyen hagyott aludni egy órácskát, és tegnap este is elaludtam a kanapén.
A gyerekek csendben lebontották a nappalit, én meg húztam a lóbőrt - erre jött haza Jura. Valamit motyogtam neki, ami nagyjából így hangzott, hogy hööörrrrgmmmrrrfff, és feltámolyogtam az emeletre.
Holnap egyedül leszek velük, mert Jura repülőnapra megy Kecskemétre, és utána Szegedre az István a királyra.
Társaságba persze nem mehetünk, hiszen Emma beteg (egy remek zsúr-meghívást is le kellett mondanunk).
Szóval nyaff...