Vannak dolgok, amiket egyszerűen nem értek. Vagy a gyerekek működnek fordítva, vagy én gondolom rosszul a dolgokat.
Vegyük például az ebédet. Nem tudok olyan klassz kaját főzni, amiből a kötelező egy kóstoláson kívül bármennyit is ennének.
Ha azonban ebédet rendelek, jóízűen bepakolnak belőle.
Kezdem feladni az olyan irányú vágyaimat, hogy isteni finom, tápláló házikosztot egyen a családom. Pedig esküszöm jól főzök (a Gastroyalos és Food-os ebédnél mindenféleképpen jobban)...

Aztán nézzük a másik megfejthetetlen tételt.
Napok óta be vagyunk zárva a házba, amilyen szutyok esős idő volt mostanában. Délben mindkét gyerek már csak fogpiszkálóval bírta nyitvatartani a szemét. Nulla mozgás, csak a szokásos megkattanós rohangászás, verekedés.
Na mármost ehhez képest ma hét ágra sütött a nap, voltunk kint délelőtt kétszer fél órát, lájtos motorozás, aszfaltfirka, virágnézegetés, macskázás.
Az ember azt gondolná, ez a friss, tavaszi levegő majd tesz róla, hogy jól aludjanak.
Erre mi történik? Ivánnak lassan ébrednie kéne, ehhez képest még mindig a szobájában őrjöng, nem hajlandó elaludni.
Ki a fene érti ezt? Mert én nem, az biztos...