Soppingolás

na az kéne nekem most nagyon. Egy jó nagy soppingolás.

Emmaaltatás közben, az ágya melletti matracon gubbasztva talán picit el is szunyókáltam. Azt álmodtam, hogy a kintről hallatszó zuhogó eső egy nyári zápor.
Amikor már napok (hetek) óta aszály van, tikkadtan lóg minden, az emberek feszültek, és várják, hogy essen végre az eső. Akkor egy nap komor fellegek gyűlnek, a levegő szinte zenél, olyan pattanásig feszül minden és mindenki.
Aztán egyszercsak el is pattan az a valami, ami mindenki idegszálát feszíti, és lezúdul a hűsítő eső. Hatalmas cseppekben, bugyborékol és gőzölög. És csak zuhog, zuhog.
Az emberek pedig ebéd után szunyókálnak egyet, mert végre lehet aludni, pihenni, megnyugodni.
Talán egy másodpercre szundíthattam el, hogy ezt álmodtam (képzeltem?), de nagyon jól esett. Szinte megsértődtem, hogy nem ez a valóság...