Ma reggeli telefonbeszélgetés (nyolc óra negyenhárom perc):

Búúúú, búúúú katt...

- Jó napot, Ön a Népszabadság telefonos ügyfélszolgálatát hívta. Amennyiben tudja a keresett mellék számát, kérjük tárcsázzon. Ha nem, kérjük válasszon az alábbi menüpontok közül.
Előfizetés (soha nem vesszük fel), egyes gomb.
Akciók (előfizetés sokkal többért kevesebb időre), kettes gomb.
Seggvakargató osztály, hármas gomb.
Kedvesen bocsánatot kérő, ám soha nem intézkedő osztály, hármas gomb.
Ki tudja miért ülünk itt osztály, négyes gomb.
Telefonkezelő, kilences gomb.

Hahaaa -hallatok sátáni kacajt - velem nem babráltok ki megen köccsögök, jöjjék a telefonkezelő.

Búúú, búúúú, búúúú

-Telefonközpont - krákogja egy nagyon sértődött férfihang (szinte hallom a kockás kendőt, amint amint szelíden a szalonna és hagyma fölé símul, bicska becsuk).
- Jó napot S. J. vagyok, van nekem egy Népszabadság előfizetésem, és már a második szombaton nem kaptuk meg az újságot...
- És akkor én most ezzel micsinájak? Ez a telefonközpont! - mordul fel a férfihang.
- Talán ha kapcsolna valami illetékest... - válaszolom meglepetten, elfojtva a torkomba felgyűlő cifra káromkodást.
- Hát megpróbálhatom - feleli sokkal zordabban - bár biztos nincsenek még bent ilyenkor.
- Lekötelezne... - hörgöm.

Halk hattanás, egyet kicsöng, hallom, hogy felveszik a telefont, majd azzal a lendülettel le is rakják.
Az ezután következő borzalmas káromkodás, ami ajakim elhagyta, nem tűr se nyomdafestéket, se képernyőt, így azt nem részletezem...