Na csak idevergődtem mán...
Jó régóta nem írtam, nem is bonyolódnék bele, hogy mi minden történt közben. Kronológice meg főleg nem...
Emma mindenesetre kutyázik, stabilan négykézlábazik, lassan mászni kezd. De azon a napon én pezsgőt bontok. Ugyanis a gyógytornász ígérete szerint akkor abbahagyjuk a kínzatásokat (ti. heti egyszeri tornát), és csak akkor szagolunk vissza, ha feláll... Ma is volunk, és bár számomra teljességgel hihetetlen, de egyáltalán nem volt sírás. Szeptember óta most először. Pedig istenesen meg lett dögönyözve. Úgy elfáradt, hogy a végén már felülni sem tudott, lógatta fülét-farkát.

Más. Bevezettem a spórolás-szabályzatot, mert nagyon be kéne kúzni azt a nadrágszijjat. Még vagy két lyukkal. Szívás. És bizony a cigiről sokkal de sokkal könnyebben mondtam le, mint a teljességgel értelmetlen, soha használatba nem kerülő, viszont méregdrága holmik vásárlásáról. Nem is sikerült egyik napról a másikra. Hiába no, a szihológusok is megaszondták, egy igazi szenvedélyről fokozatosan kell leszokni, mert ha nem, igen kellemetlen elvonási tünetek léphetnek fel. Szinte látom is magamat, amint sápadtan, reszketve állok egy bababolt kirakata előtt, izzad a tenyerem, és kitágult pupillákkal bámulok befelé (na jó ez enyhe képzavar). Nagyon-nagyon milliomos lennék, ha nikotin tapasz mintájára feltalálnám a vásárlás tapaszt. Ehhh megyek is, levédetem...

A járókában lévő sok játéknak az az előnye, hogy több ideig tart kidobálni, mint a keveset. Így elég negyedóránként felszedegetni a földről a különféle csörgőket, és visszadobálni.