A mérhetetlen nemtörténések közepette zajlanak a történések.
Nincs semmi, és mégis mindig van valami...
Globalice a világ lustán gördül előre, tesszük a kis dolgainkat, boldogok vagyunk vagy szomorúak, fáradtak vagyunk, vagy kipihentek, elfoglaltak vagyunk, vagy unatkozunk. Az életünk itt és most történik, mégis a múlton rágódunk, vagy a jövőbe vágyunk.
Szeretném az életem végén megkapni azt a felvételt, amire rögzítve van minden, ami velem történt, amit éreztem, amit tettem. Egy különleges, egyszeri kiadású, díszcsomagolású DVD. Természetesen jelenet választással, riport a készítőkkel és főszereplőkkel, stb... Talán ilyen a menny. Egy bazi nagy házimozi, ahol szépe megnézi az ember élete filmjét, kielemzi, és sok tapasztalattal gazdagabban választ egy új életet magának.

Néha egészen megdöbbenek, milyen apró dolgok okoznak nekem örömöt, sikerélményt. Tegnap tornáról hazafelé bementünk Emmával a piacra, vettem egy csomó mindent, és szépen hazakocogtunk. Addigra úgy elszállta az erőm, hogy mosogatni alig bírtam. Végül megjött anyu és együtt főztük meg a vacsorát, egyedül nem tudom mit csináltam volna.
De így is jó érzésekkel töltött el, hogy Jurát vacsorával vártam. Tudom hogy ez neki mennyire fontos...

Teljesen szétszór és zilált vagyok, a tárgyak kiesnek a kezemből, elfelejtek szavakat, ájult fáradt vagyok délutánra. Bosszant, mert sokkal többet szeretnék csinálni, mint amennyit teszek.
És szerelmes is vagyok. A férjembe. Ez felemelő, csodás, megnyugtató érzés...