Tegnap levágattam a hajamat. Jó rövidre. Csak az a baj, hogy nem a megfelelő fodrászt választottam. Nem szerelem első látásra az új hajam, és ez nagyon bosszant. Jurának nagyon tetszik, odavan érte, de szerintem nem az igazi...
Nem a hosszú hajamat sajnálom, mert bánja a fene azt a három szál vackot, hanem egy igazán jó frizura lehetőségének elszalasztását bánom.

Viszont jó hír, hogy Emma már a második alkalommal nem sírt a tornán. Láthatólag szórakoztatja a sok ember, a sok érdekesség. Néha látványosan unja az egészet, akkor szabotál. Ha elvesszük tőle a játékot, hogy most már aztán tessék mászni, akkor flegma képpel elkezdi a kezét nézegetni. Honnan a fenéből van alig 9 hónaposan ekkora rafkó benne?! Te jó ég, mi lesz itt később?!