Haj-haj, mosogatás helyett szégyenteljesen megfutamodva ülök a gép előtt, és nagyjából semmit sem csinálok. Ami azt illeti a napi jócselekedetem megvolt, tettünk egy nagy kört a környéken, volt benne védőnő (beugrottunk pár receptért), bio bolt (nem batáta nincs, és ha így folytatódik nem is lesz, ellenben vettem rizslisztet), patika (otthagytam majd' 7000 ft-ot, pedig csupa olyat vettem, ami támogatott, bele sem merek gondolni mit fizettem volna recept nélkül), és fodrász (bejelentkeztem hétfőre hajvágásra). Persze Emma az utolsó 10 percben aludt el, de nekem már nem volt kedvem a szemetelő esőben fagyoskodni, így feljöttünk. Mire levakartam róla a nyolc réteg ruhát persze felébredt. Azóta itt nyüglődik, visszaaludni nem tud, de játszani meg álmos...
Próbálok az élet nagy dolgain elmélkedni, hogy nehogy erőt vegyen rajtam a szellemi eltunyulás, de a világmegváltó gondolatok közé minduntalan becsúszik a babapempő és a kakis pelus makacs képe. Hiába merengek el az éhezők megmentésének nagy gondolatain, újra és újra azon kapom magam, hogy azt számolgatom, a saját sarjamnak mikor és mit adok enni legközelebb, mikor esedékes a következő pelenkaváltás, alvás, stb...
Nem, azt hiszem nem váltom meg a világot. Jézusnak sem sikerüt, pedig ő Isten fia volt...