Emma vihartempóban halad a mozgásfejlődés rögös útján.
De most már napok óta úgy járok, hogy mire előkapom a kamerát, addigra befejezi az összes kis mutatványát, és bambán, vigyorogva mered a gépre, mintha megbűvölték volna. Semmi ügyes kis kutyázás, négykézlábazás, fekvőtámaszozás.
Így sajnos nem fogom megörökíteni a gyermekem első remekbeszabott mozdulatait, mindig csak egy kis vigyorgó fókabébit.
Hurrá, most sikerült. Már csak azt nem tudom, hogy hogyan applikálom ide be. Nade mire való a férfi a háznál?!

De ha már itt tartunk (ti. férfiak és az otthoni tevékenykedésük) igazságtalan lennék ha nem említeném meg, hogy nekem hatalmas mázlim van Jurával. Mindennemű házimunka rábízható, istenien főz, virtuóz módon pakol (sajnos aztán nem nagyon emlékszik, hogy mit hova rakott), és bármiféle itthoni barkácsmunkát rövidebb idő alatt elvégez, mint az általam ismert férfiak bármelyike. Mert ugyebár egy átlagos férfit hónapokig kell cseszegetni, hogy cseréljen ki egy villanykörtét, szereljen fel egy polcot, javítson meg egy akármit. Mázlista vagyok, piszok mázlista...