Itt vannak hát a dolgos hétköznapok. Mosás, mosogatás, takonyszipkázás, és más egyéb remek feladatok. A rám zúdult házimunka mennyisége miatt nincs is időm sajnálni magamat, hogy megint egyedül vagyok itthon a beteg gyerekkel. A nagyobb szerencse az, hogy nem csak a házmunka borít el, hanem számos remek hobbifeladat is vár rám. Tegnap egy fiókos szekrényt szereltem össze, olvastam és hímeztem is. Ráadásul rengezeg dekupácsolásra váró felület kínálkozik, az üvegfestés rejtelmeiről nem is beszélve. Nem is jut időm a gép előtt ücsörögni, és ennek szívből örülök. A januári Praktika Magazinban van egy nagyon édes cicás kép, amit szeretnék Emmának a születésnapjára hímezni. Vasárnap Jura már meg is vette hozzá a fonalak nagytöbbségét és az anyagot is. Előbb befejezem Jurának a vitorláshajót (ez egy sorozat a világítótoronnyal együtt, amit Karácsonyra kapott), és aztán nekiállok a cicáknak. Nagy szerencse, hogy semmi helyem szabni és varrni, mert különben nekiállnék a foltvarrásnak is, elkellne három ágytakaró a nagyágyra és az emeleteságyra.
Jaj rengeteg tennivaéó van, bárcsak lenne egy kicsivel nagyobb a lakás, sokkal jobban érezném magam.
Amúgyis hetek óta az egyik legkedvesebb elfoglaltságom fejben berendezni az Őrbottyáni házat. A házimunka csupa üresjárat az ember agyának, így aztán bőven van időm ezen agyalni. Szeretném az otthonosság jegyében minél több saját készítésű tárggyal berendezni, erre remek mód a hímzés, dekupács, üvegfestés. Na és a foltvarrás is, de ettől őrizkedem amíg ebben a pici lakásban lakunk, így is mindent elborítanak már a hímzőfonalak, ecsetek, festékek, ragasztók, lakkok, szalvétadarabkák és más egyéb hobbiholmik.
Reggel azon kaptam Jurát, hogy a félkész hímzést nézegeti, tapogatja, összeveti a mintával ami alapján csinálom. Teljesen meghatódtam, olyan kis figyelmesen nézegette, simogatta...

Ehh, nem is írtam még, mit mondott a doki néni Emmára. Antibiotikumot nem írt fel, mert szerinte is vírus, az csak akkor kell majd, ha újra felszökne a láza, mert akkor valószínüleg felülfertőződött. Teljesen jónak tartotta az én gyógymódomat, mást nem is mondott, csak azt, hogy folytassan ugyanezt még pár napig. A gyarapodására azt mondta, hogy nem lesz semmi baja attól, hogy egy hónapig nem hízik, a súlyát megduplázta, és nem néz ki alultápláltnak sem. Írt fel egy másik tápit, hátha a mostani már nem elég neki. Azonkívül zöldutat kapott a tejpép is, úgyhogy a napi két kanalas étkezés rögtön 3-4-re ugrott. Hogy fogom én ezt előkével bírni?!