IIIIIsssteniiiii hétvége volt. Kezdődött azzal, hogy péntek este Tescoztunk. Na ebben semmi különös nem lenne, ha nem szakad hóesésben mentünk volna. Gyönyörű volt. Aztán következett a vásárlás, és mi oly mértékben tanusítottunk önmérsékletet, hogy annak is a felét fizettük, ami az utóbbi hónapok legkisebb számlája volt. Méltán lehetünk büszkék magunkra.
Szombat délelőtt isteni jót molyoltunk, a családi képeket rendezgettük a gépen. Ez igen hálás elfoglaltság... Aztán megjött anyu (akinek az érdemeit csak méltatni tudom, hiszen péntek este elmosogatott amíg mi Tescoztunk). Nyomtattunk neki is képeket, megcsináltuk az albumot, amit már régóta igérünk. András is itt volt, jót beszélgettünk. Közben egyre csak szépítkeztem (nincs mit szépítsem: gyantáztam), közben kedélyes családi traccsparti volt. Csak az lepődik meg ezen, aki nem ismeri a mi családunkat...
Végül szép lassan elkészültünk, 6-kor irány a Rosinante, ahol úgy fogadtak minket, ahogy mindenhol kéne fogadni a vendéget. Csodálatos vacsorát költöttünk el, az ízek fenséges kavalkádját. Végül felvonszoltuk magunkat a szobánkba, és...
Reggel az anyu közölte hogy Emma felült az ágyban. Kicsi alak! Mindig anyunak tartogatja a kunsztokat...
Reggeli után irány vissza a városba, ahol megnéztünk benéztünk a Mai Manó házba (vagy: Házba?), és vettünk pár ezt és azt. Itthon Emma a nyakunkba ugrott, úgy örült nekünk hogy végre hazatértünk.
Délután kimentünk a temetőbe, és sétáltunk egy nagyot. (Átsétáltunk Jura anyukájának a sírjától a szóróparcelláig, ahova apáim vannak temetve.)
Az hétvégét egy remek színházi előadás zárta.
Reggel vidáman, frissen, kipihenten ébredtünk.
Ha más mesélné ezt mind el, akkor nem hinném el. De mivel velem (velünk) történt meg kénytelen vagyok hinni a történtekben...