Napok óta le akarok ide írni valamit, de mindig elfelejtem, és csak akkor jut eszembe, ha nem jutok gephez...
Na de majd ma!
Reggel kisuvickoltam az összes elfekvő előkét, és beáztattam őket. Sejtettem hogy egynek még lennie kell valahol, de mivel nem találtam elpakoltam a suvickoló szettet. Ahogy kiléptem a fürdőből megpillantottam az elveszett darabot. A piszok elbújt amikor kerestem. Mérgesen vittem a fürdőbe, és levágtam a mosógépre. Elmeséltem Jurának, aki éppen zuhanyzott, hogy hogy jártam. Nem volt kedvem újra vacakolni vele, inkább kimentem előkészíteni Jura ruháját, és kávét főzni. Nem sokkal később valamiért visszamentem a fürdőbe, és azon kaptam az én egyetlen szerelmemet, hogy a tékozló előkét sikálja.
Könnyek szöktek a szemembe. IGEN! IGEN! IGEN! Ilyen férjet akartam mindig is! Többet jelent ez nekem száz szerelmes szónál.

Azt álmodtam hogy Jura elvitt minket Emmával egy kis sportrepülőn a város fölé. Én végig morogtam vele, hogy Emma meg fog fázni, éhes lesz nemsokára, meg ilyenek. Ő pedig mutogatta a város látványosságait, nagyon lelkes volt. A végén kicsit féltem is hogy lezuhanunk, hogy Emma nem jut időben vacsorához, meg stb. Végül Jura úgy tette le a gépet hogy meg sem lehetett érezni a földetérést. Én pedig mélyen elszégyeltem magam, hogy végig veszekedtem ezzel a drága emberrel, aki pedig megszervezte és véghezvitte ezt az egészet a mi örömünkre.
Tanulságos álom, el kell hogy gondolkozzam rajta...