Rémséges napunk volt szerdán. Emma elkezdett hányni este, és jó sokáig abba sem hagyta. Végül kihívtuk a doki nénit, de mire kijött Emma csak vigyorgott, látszólag kutya baja sem volt. Valószínüleg elcsapta a pociját a Sinlac-kal.
Tegnap reggelre kutya baja sem volt. Igaz egesz nap bágyadt volt, de az inkább az időjárás számlájára írható. Ronda szürke, nyúlós idő volt, szitáló köddel. Éppencsak a Sátán Kutyája nem vonyított...
Ok nélkül aggódtam azon, hogy annyit aludt egész nap, ugyanis tegnap végre hosszú hetek óta először teljes mértékben átaludta az éjszakát.

Ma pedig nagyon izgalmas napunk volt. Hajnali fél nyolcra mentünk oltára (szegéyn kis angyalkám olyan jól viselte), aztán elloholtunk a nyolcadik kerületi önkormányzathoz Jura anyakönyvi kivonatának a másolatáért, aztán pedig a kilencedik kerületben folytattuk. Először az én anyakönyvi kivonatomért mentünk, aztán pedig bejelentkezni az esküvőre. Ugyanaz a nő volt ott, akinél az apasági nyilatkozatot tettük. Mindenki olyan nagyon kedves volt, hogy hihetetlen. Mintha nem is egy hivatalban járnánk. Végül sikerült megszervezni, jövő hét pénteken lesz az esküvő. Hurrá!!!
(Azért amikor a nő azt mondta, hogy elfogadják a kérelmünket, hogy nem kell 30 napot várnunk, hát komolyan úgy kellett visszafognom magam, hogy azt ne mondjam, adjon össze minket azonnal.)

Tegnapelőtt éjjel csodálatos álmom volt (mondhatnám csodálatos álmot láttam), amit minden szempontból kedvező jelnek tekintek a jövőre nézvést (úgyismint házasság). Az egyik barátunk vett egy nyaralót, segítettünk berendezkedni, de nagy sajnálatukra a kertre már nem jutott pénzük. Így mi kitaláltuk Jurával, hogy felvidítjuk őket azzal, hogy csinálunk egy performanszot, eljátszuk nekik a kertet. Jura volt a nap, én pedig egy virág, és ahogy ő sütött le rám, én úgy növekedtem, és virágoztam. Boldog virág voltam, Jura pedig ragyogó fényes nap.