Ma, Halottak napján nem is lehettünk volna elevenebbül élők. A temető felé nyomuló tömeg közepette haladt kis hajónk vidáman megpakolva gyerekekkel, amint átverekedtük magunkat "apa új irodája" felé menet. Mi szerelmesen, pezsgő izgalommal a lelkünkben az esküvő miatt, a gyerekek pedig a mi hangulatunkat tükrözve vidáman csivitelve.
Késő este van már, Emma rég alszik, Jura hangja kihallatszik a kisszobából, ahogy a nagyoknak estimesét olvas... Fáradtan, de tele jó érzésekkel dőlünk be nemsokára az ágyba, és tudjuk egyre biztosabban, hogy jobb felé nem is vehette az életünk az irányt.