Emmán rajta van a szeparációs frász. Az egész tegnap kezdődött, mikor anyu feljött, hogy vigyázzon rá, amíg rendet rakok itthon (a lakás úgy nézett ki, mintha egy erőteljesebb gázrobbanás történt volna). Anyu ölbevette, én eltűntem a látóteréből a gyereknek, mire az addig csupa mosoly kislányom hátborzongató keserves süvöltésben tört ki. Visszamentem, megvígasztaltam. Aztán újra kikerültem a látóteréből, megint üvöltés. Visszamentem, megvígasztaltam. És ez még párszor. A vége az lett, hogy anyu jött utánam Emmával a kezében, és gondosan ügyelt rá, hogy végig a látóterében maradjak. Még így is párszor nekem kellett ölbe vennem.
De az óraátállítás is iszonyúan megviseli ám, teljesen össze van zavarodva.

Jurának ma van a válópere, kettőkor kezdődik, majd referálok.