Vannak napok, mikor jóformán semmi sem történik. Felkelsz, teszed a dolgod, porszívózod a taknyot egyszem magzatodból, eltelik a nap, este leülsz hogy megírd a post-odat, és hosszasan gondolkozol, hogy mi is történt aznap. Lényegében mondva semmi. Az egyetlen említésre méltó dolog az, hogy Emma humorérzéke továbbfejlődött. Hajmosás után ugyanis becsavartam a hajamat, nagy zöld csavarókra. Az én egyszem kislányom akárhányszor meglátott, tüntetőleg a csavarókra meredt, mintegy elbűvölve, és hangos röhögésbe kezdett... Egyszer megpróbálta kioperálni az egyiket a hajamból, de nagyon összegubancolódott, két marokra tépte az amúgy sem túl sok hajamat. Ezt nem találtam annyira viccesnek, ellenben eszembe jutott egy gyerekkori sztorim. Este (emeletes ágyon aludtam) észrevettem egy (használt) rágógumit a tévé tetején. Valamiért (már nem tudom miért) magamhoz vettem, és addig játszottam vele, míg a hajamba ragadt. Akkoriban derékig érő hajam volt. Úgy emlékszem anyu -becsületére legyen mondva -olló nélkül szedte ki belőle. És ha belegondolok, az én lányom is fog csinálni hasonló hajmeresztő dolgot.
De most azt hiszem abba is hagyom az írást, mert rettenetesen laposra sikeredett ez a mai. Kész csoda, hogy ennyit tudtam írni a mai nap után.