Na túléltem a tegnapi party-t. Rettenetesen izgultam. A ruhám kész lett, cipőt is sikerült venni. A tegnapi nap meglehetősen katasztrofális volt. Ez az a nap, amikor valahogy semmi sem sikerült. De végülis minden jó, ha jó a vége. Egy csokor lufival tértünk haza 11 körül. És angolul sem kellett beszélnem. Rettenetesen kínos hogy ilyen béna vagyok, hogy még angolul sem vagyok képes beszélni. Ezért anyut teszem felelőssé! (Na jó, nem leszek igazságtalan, anyu csak részben bűnös.)

Voltunk kedden doki néninél, mivel Emma rettetesen csúnyán köhög. De a diadnózis újra csak: semmi baja, csak taknyos. Köszi. Egyébiránt már gyógyul,c sak nagyon nehezen. Viszont ha már ott voltunk le is mértük a kiscsajt. És akkor jött a döbbenet. A nem egészen 2 héttel azelőtti méréshez képest most 50 grammal volt kevesebb. Letörtem, mint a bili füle. Megbuktam anyaságból, még normális tejet sem vagyok képes csinálni szegény kis angyalkámnak. Megegyeztünk a védő nénivel, hogy következő kedden újra mérünk, és ha nincs gyarapodás, akkor "átgondoljuk az étkeztetést". Ajjaj. Ennek bizony tápszerszaga van.
Mindezek tetejébe Emma tegnap legurított 70ml teát egy húzásra. Ő, aki ezelőtt undorodva köpött ki mindent, ami nem tej volt. Hát hiába, változnak a dolgok...

Tegnap viszont végre tettem is valamit azért, hogy ne csak keseregjek magamon. Hajnalban elmentem Nóri barátnémmal tornázni. Nagyon jólesett, szuper volt. Kicsit nehéz felkelni 6-kor, de megéri. Néha elmorzsolok pár miatyánkot, hogy kitartó legyek ezügyben. Rafináltam apróbb célokat tűzök majd magam elé. Csak az esküvőig, csak még 5 cm a derekamból, csak fel tudjam cipelni a babakocsit az emeletre... Csak bejön. Elvégre felelősségteljes családanya lennék, vagy mi. Illik kitartónak lennem, különben hogy mutatok példát a gyerekemnek?!
Most izomlázam van, és nagyon buszke vagyok magamra. Ezen a téren legalábbis...