Nem igaz, hogy minden nő imád vásárolni (ruhát, cipőt). Meglehetősen szörnyűséges hétvége áll mögöttem. Próbáltunk találni valami ruhát (és cipőt) nekem szerdára, Jura céges bulijára. Végigmásztuk az összes rohadék plázát. Rettenetes, hogy mi gagyi szemét van igen drágán. Na arról nem is beszélve, hogy nem vagyok egy konfekcióméret a mázsás tőgyeimmel. Minen egyes próbafülkében szembesültem testem önnön romjaival. Nem részletezném, álljon itt emlékül: totálisan porrá zúzódott a szülés utáni csekélyke kis önbizalmam is. Végül a harmincháromezredik boltban sikerült végre találni egy ruhát. Negyvenes méret, deréktól lefelé lóg rajtam, mint tehénen a gatya. DE! Mellben jó, szép fazon. Egy varrónő meg csak megcsinálja már nekem szerdára! Cipő nincs. Ellenben felhordtuk a téli holmikat, elraktuk a nyáriakat, de a ládák csak holnap kerülnek vissza a pinyóba. Jelenleg úgy fest a lakás, mintha egy különösen agresszív szőnyegbombázást hajtottak volna végre rajta.

Emma csak úgy falja esténként a Sinlacot. Annyira édes, tök jó ez a kajáztatás. Nagyon élvezzük mindahányan.