Rengeteg dolgok történtek. Kibújt a második fogacskánk is, és hamiztunk barackot is (persze üveges bébiételben). A baracktól rettentetes hascsikarast kapott, úgyhogy azzal leállunk most egy kis időre, lehet hogy nincs még felkészülve az emésztőrendszere erre. Szilvágyon voltunk egyébiránt szerda óta (Jura csütörtökön jött utánunk, mert Londonban volt), és sikerült azért picit pihenni is.
Viszont végérvényesen úgy tűnik, nem megy nekünk ez az együttalvás a gyerekkel. Mivel szegény kicsikémnek második éjszaka lejegesedtek a takaró alól kilógó tagjai úgy döntöttem lesz ami lesz, velünk alszik, legalább tudom melengetni. Hát nem jött be a dolog. Ő nem tudott aludni tőlem, én meg tőle. Jura végül hajnalban megelégelte a dolgot, és (az én kérésemre) visszakerült a gyerek a saját ágyába. Boldogan aludtunk mindahányan 9-ig...

Csütörtök este pedig elkezdett esni a hó, és abba sem hagyta péntek délig. Addigra jó sok leesett, ki is mentünk Emmának megmutatni. Persze ő még kicsi ahhoz hogy értékelje, de akkor is jó buli volt.

Amikor hazaértünk telefonáltak a mamáék, hogy ottmaradt két cumi. Mondtuk, hogy nem baj, van egy egész raklappal, pont az a kettő nem fog hiányozni. Megveregettük egymás vállát Jurával, hogy milyen fasza csávók vagyunk, megúsztuk 2 cumival a feledékenységünket. Nemsokkal ezután rájöttünk, hogy ottmaradt Jura téli dzsekije, benne a pénztárcája, amiben az összes bankkártyája, személyije, lakcimkártya, jogosítvány, a számla a mosógépről, amit szerdán hoznak (természetesen be kell mutatni), stb... szóval minden, ami a hétköznapi élethez kell. És természetesen a kulcsa is...
Így mamikám ma megalkotta valószínűleg minden idők legszebb dobozát (mama egy csomagolóművész), és feladta postán. Elszórtunk pár miatyánkot, h szerdáig megérkezzen.

(Holnap lesz a válóper, Jurának igazolnia kell magát. Még szerencse, hogy az útlevele itthon volt, remélem elfogadják...)