2009/11/24
Őrült módon bánnak vele, húzzák, nyúzzák, felemelik, cipelik, leejtik, takarót borítanak rá, keresztülesnek rajta, megrúgják, elgáncsolják, fellökik, és mégis, mégis, olyan szikrázóan ragyogó szemmel néz rájuk, sikít a boldogságtól, ha meglátja őket, kacag rájuk teliszájjal, és egyáltalán látszik a tekintetén, hogy ők minimum félistenek, kétség sem férhet ehhez...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
5 megjegyzés:
Én nem nézem ki ezt a nagyobb gyerekeidből :D Olyan ártatlan tekintetük van.
Iván különben is egy megmentő szuperhős, hogy jön ez a kettő össze? :) ;)
Hááát, ártatlan tekintettel szokták gyilkolni a kisöccsüket, és amikor megakadályozom, hogy megfojtsák, ártatlan szemekkel néznek fel rám, hogy de hát ők csak játszottak vele.
Nem értik, hogy az nem egészen játék, ha a kicsit újra kell éleszteni a móka végén...
Persze, értem én. S tudom, hogy ez nem vicces. Iván érkezését is így reagálta le Emma?
Nálunk ugyanez megy. Szerencsére így 13 hónaposan, meg 11 kilósan Zalán már egyre inkább társ a 3,5 éves Lilinek a játékban, mint eszköz. :-)
volt némi féltékenykedés, ő is lelkesen füfölte iván fejét szopi közben, de nagyon hamar megbékélt vele, ők szinte összenőttek. 17 hónap nagyon kevés.
Megjegyzés küldése