Egészen döbbenetes fordulatot vett a hetek (hónapok?) óta tartó éjszakázás. Milos megfeledkezett magáról, és átaludta az éjszakát!
Koraeste még egyszer ébredt, csupa takony volt, kiszívtuk az orrát. Én tízkor beájultam az ágyba, lélekben felkészülve arra, hogy legkésőbb fél órán belül odatámolyoghatok a kiságyhoz.
Ehhez képest fél ötkor! arra ébredtem, hogy nem ébredtem.
Persze paraanya egyből a legszörnyűbb verziókat vetíti le. Te jó ég, ez a gyerek biztos lázkómában fekszik, én meg csak alszom.
De aztán kis hallgatózás után világossá vált, hogy sokkal inkább békés alvásról van szó, elégedett hortyogással kísérve. Még ötig elszórakoztattam magam mindenféle rémképekkel, ráadásul a melleim is csurig tele voltak, hiszen kimaradt vagy egy tucat szopi. Végül odasomfordáltam a kiságyhoz, kitakarózva, az ágy másik végében, de teljesen láztalanul aludt a kismókus.
Ötkor azért végül felkelt, evett egy kicsit, és visszaaludt hatig. Jófej Jura levitte, így még ráhúztam két órát.
Az egész banda gyógyultnak minősíthető, kis köhögéstől, takonytól eltekintve.