Szegény Vologya bácsi...

Jura tegnap este üzleti vacsin volt, gondoltam nem várom meg, éjfél előtt úgysem jött volna haza. Amikor hazajött, az órára néztem, te jó ég, mindjárt három.
Éppen nyitottam a számat, hogy ne keudjen el beszélni, mert akkor felébredek, de megelőzött.
- Szörnyű éjszakám volt - sóhajtotta bele a nagy őrbottyáni éjszakába.
Felkönyököltem, gondoltam számos kellemetlen dologra, de arra nem, ami következett...

Szegény Vologya bácsi és felesége, Jura anyukájának barátai. Látogatóba jöttek Magyarországra pár napja, Jura bébiszitteli őket. Tizenegy körül már éppen befejeződött a vacsi, mikor telefonált szegény Vologya bácsi, hogy a bérelt lakás ajtaján lévő vasrács rácsapódott az ujjára, és levágta az utolsó ujjpercét.
Horror felsőfokon. Jura átviharzott értük, nyomás a balesetibe.
Csütörtök éjjel, Baleseti Intézet. Volt ott minden, mi szem-szájnak ingere. Összebilincselt kezű-lábú szétvert fejű huligán, aki láncos pórázon kísért a rendőr a röntgenbe, hómleszek, narkósok.

De az orvosok állítólag nagyon kedvesek voltak szegény Vologya bácsival, előszedték a kevéske orosztudásukat is, megműtötték az ujját, bekötözték. Mindezt háromszáz forint vizitdíjért...

-Hát ez történt - fejezte be Jura a mesét, és szinte azonnal elaludt, harsogva horkolva.
Én meg feküdtem éberen a sötétben, és szegény Vologya bácsira gondoltam sokáig...