Hát tegnap volt a nagy nap.
Elmentem az új dokihoz.
Meglehetősen szimpatikus, nem az az édibédi, de nem is kezel hülyegyerekként, lehet vele emberi módon beszélgetni.
Leszedte a spirálomat is, de közben jól beparáztatott. Ugyanis nem találta a húzószálat. Megkérdezte, hogy biztos megvan-e a spirálom.
Hát - mondom - remélem...
Mert ha becsúszott a húzószál, akkor mi van? - kérdeztem rá.
Na akkor elkezdte ecsetelni. A gyengébb idegzetűek miatt csak a főbb szavakat írnám le: altatás, kisműtét és egy nagy kampó.
Közben csak matatott ott lent, csak matatott, én meg lelki szemeim előtt már a műtőben voltam, körülöttem bárdok és kampók.
Egyszerre csak felegyenesedett a doki, és közölte: na megvan.
Mi van meg, a húzószál? - kérdeztem reménykedve.
Az is, meg a spirál is...

Hát sutyiban kiszedte, én meg észre sem vettem :-)
Az összbenyomás nagyon kellemes volt, az asszisztensnője pedig elbűvölő. Ég és föld a régi dokim rémes libájához képest.

Szóval kezdődjenek a bemelegítő körök...