Kis Magyar ER - harmadik nap

Reggelre kelve kurva szar kedvem volt, bár a fejem nem fájt már annyira, legszivesebben sírtam volna. Szerencsére Eta néni elkezdett viccelődni, és ettől nekem is jobb kedvem lett.
Próbálkoztam egyedül elmenni a wc-re, sikerült is, igaz balra húzott a fejem mindig.
A hangom viszont teljesen elment, csak suttogni tudtam.

Jött Dr. Sz. Etához, hogy megvizsgálja. Mondta nekem, hogy ő engem nem vizsgál meg, nem ő a kezelőorvosom. Akkor meg ki? Kérdem.
Nem tudja.

Kimentem a nővérkékhez. Előkeresték a lapom, J. doktornő vett fel, ő a kezelőorvosom.
Mikor tudok vele beszélni? Semikor, szabin van egész héten.
Dehát akkor ki állapítja meg, hogy jó-e a kezelésem, és ha igen, meddig kell folytatni?
Talán majd lesz főorvosi vizit, ott kérdezzek rá.
Közben Dr. Sz. is megnézte a lapomat, és azt mondta, hogy mivel Dr. J. szabin van, Dr. T. lesz a kezelőorvosom. Találkoztam már vele?
Még csak nem is hallottam róla - feleltem én.
Hol vannak a papírjaim? Kiderült, a CT lelet nem is került fel az osztályra. Reméltem, hogy Dr. Sz. vet rájuk egy pillantást, de nem.
Aznap többet orvost nem láttunk.
Viszont világosan látszott, hogy a kézfejemben lévő branül nemsokára bedöglik. Már csak nagyon hülye pózban volt átjárható.