Vannak olyan napok, mikor remekül érzem magam a bőrömben.
Semmi különös nincs, csak úgy rendben van körülöttem a világ, és a világban benne csücsülök a helyemen.
Pedig akár nyavajoghatnék is, mert éjszaka Emmához mászkáltam, és reggel úgy érbredtem, hogy nyaktól fölfelé a jobb oldalam megbetegedett. A jobb fülem, a jobb orrom, a torkom jobb oldala.
Most már csak nátha, és olyan fázós fáradtság ül rajtam.
De valahogy mégsem zavar, mert nem ez érdekel, hanem hogy a dolgok olyan jók.

Tegnap pedig Mónika fektetett, és amikor hazaértünk, nagyon megdicsérte a gyerekeket, hogy Emma azonnal elaludt, Iván még olvasgatott, majd ő is elszunnyadt.
A bölcsiben is azt mondták, hogy egyértleműen nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb lett a kis pernahajderünk.
Az oroszlánjelmezhez szükséges kellékek beszerezve, és akár parázhatnék is, hogy soha nem varrtam, és jaj hogy csinálom meg, de mégis azt gondolom, hogy remekül fog sikerülni.

Jó ez így, és annyira jó lenne, ha ezek a napok lennének többségben!