Ivánduma

Mama fekteti őket, ám a lárma csak nem akar szűnni fentről. Egy idő után megelégeltem, és felviharzottam rendet tenni.

Mama kissé ziláltan ül Iván ágya szélén, és panaszkodik. Nem akar aludni, rohangál, vihog.

Na akkor rádörrenek szigorúan - mondom én, majd öcsihez fordulok, és őrmestereket megszégyenítő tónusban nyitok.

- Azonnal tessék aludni, késő van!

- NEM!!! - jön a határozott válasz csípőből.

- Mi a fenét képzelsz te magadról kisfiam?!

- AZT!!! - csattan a válasz azonnal.

Nem bírtam tovább tartani a szigort, lerogytam a földre, és negyed óráig vinnyogtam a röhögéstől.