2008/01/06

Kaptam egy labdát, amit ezúton is köszönök, mert már régóta morfondírozom valami hasonlón, így most megpróbálom szavakba, mondatokba formálni.

Kedvenc könyvem, hááááát, az van, hogy a Harry Potter sorozat. Minden kötetét olvastam öt-hatszor. Olyan ez nekem, mint egy agyrágógumi. Elolvasok néhány egyéb könyvet, majd lazításként újra végig a HP teljes sorozatot.
De úgy általában a könyvekkel pont úgy vagyok, mint Anetta. Vannak nagy emlékezetesek, pillanatnyi kedvencek. A könyvek szerves részei az életemnek.
Kislánykoromban Jane Eyre nekem is nagy kedvencem volt, aztán Elfújta a szél, na persze :-) Anyegin nagy hatással volt rám nyolcadikban. Gimiben jött Mester és Margarita, azt sokszor-sokszor elolvastam. Kicsit később a Szigeti veszedelem. Ki hinné, gyönyörű szerelmi történet van beleszőve.
Az elmúlt év nagy élményei kétségkívül Háy János könyvei, Márquez, Asimovot most fedeztem fel, az Encyclopedia Galactica második kötetének közepén járok, letehetetlen.
Kis kitérőt tettem most Biff evangéliumával, amitől egészen megszerettem Jézust. Annak ellenére, hogy egy remek humoru könyv, mélyen megrázó, megindító.

A filmek egészen mások. Vannak nagyon emlékezetesek, mint pl. a Zongoralecke, vagy a Hetedik pecsét, Berlin fölött az ég, Vándorló palota, de vannak olyan kedvencek, amik mint könyvben a HP, százszor is megnézek, megunhatatlanok, pár éve az Oscar (Stallone-val) volt ilyen (ezúton is kérem minden olvasómat, hogy ha meglátja ezt a filmet dvd-n, vegye meg nekem gondolkodás nélkül :-), na és a Doktor Szöszi. Hát igen, azon a filmen sokadjára is képes vagyok zokogva röhögni, és egy zilált idegzetű anyának mi másra is lehetne szüksége?!
Sorozatokból House egyértelműen, magasan. Olyannyira, hogy második helyezett nincs is, inkább csak harmadik, az pedig a feleségek ofkorsz.

(Na és van egy különdíjasom is, a Tigris és sárkány. Azt a filmet egyszer egy hónapon keresztül minden este megnéztük a haverokkal. Beszívtunk, elterültünk a kanapén, és megnéztük ezt a filmet. Olyan mély hatással volt rám, hogy az egész filmből csak arra emlékszem, hogy össze-vissza röpködnek benne :-) Régóta tervezem megnézni tudatmódosító szer hatása nélkül is.)

Zenében Simply Red.

A világ legjobb pasija (természetesen Jura után) a tíz évvel ezelőtti Sean Connery és a mostani Robbie Williams.

Kaja? Pont egy anorexiást kérdeztek? Ha lenne egy tabletta, ami fedezné a napi energia és mindenféle bevitelt, nekem az lenne a legmegfelelőbb. Az étkezés számomra hétköznapi szinten letudni való nyűg és macera.
Elmenni a kedvessel egy igazán jó étterembe, és megadni a módját? Úgy igen! Abban az esetben sztéééék minden mennyiségben, félig átsütve, borsmártással. Vagy bármi más csípős, pikáns, érdekes. Thai cuccok is jöhetnek!
(Sütemények, csokik kíméljenek, egy cukrászda számomra undorodós, öklendezős kín, tíz perc után bármit bevallok, csak szabaduljak!)

Hobbi... Mikor mi. Most éppen üvegmatrica festés, régebben keresztszemes hímzés, még régebben a pasizás. Bár a mindenkori főhobbi az az olvasás. Mostanában havonta 3-4 könyvet biztosan elolvasok.

A végére megtoldanám eggyel.
Kedvenc hely teljesen egyértelműen London. Mondjuk novemberben, mert mint az Utas és holdvilág óta jól tudjuk, a november Londonban nem hónap, hanem egy lélekállapot.

Kizárt, hogy valaki eljusson ennek a posztnak a végére, de ha mégis, akkor fogadja őszinte csodálatomat!
Muzsika kénytelen lesz, mert neki dobom tovább a labdát!

7 megjegyzés:

Névtelen írta...

iricc, te tényleg anorexiás vagy? Hogy lehetnék én is az? Mondjuk csak egy évre..., annyi alatt csak emberi formát öltenék...

Névtelen írta...

Ja, és bírom, hogy ilyen igényes csaj vagy:) Bár a HP-t soha nem fogom megérteni... Meg az Oscart sem...

presh írta...

Ó hát mi sem egyszerűbb annál (kérdésedre válaszolva).
Kell hozzá egy pokoli gyerekkor, egy erőszakos alkesz apával, egy infantilis, egoista verbálagresszor anyával, némi nyomorgás, éhezés, és hopp, kész is a jó kis anorexia. :-)))
De mondjuk teszem hozzá, hogy nem belepusztulni és mostanra jót röhögni az egészen, ahhoz kell még 6-7 év terápia :-)
Az anorexiások sosem gyógyulnak meg, csak esznek tűzszünetben. :-) Sosem lesz normális testkép tudatom, vagy mijaszösz, én most is rémségesen dagadtnak érzem magam. Viszont van egy férjem, aki megesküszik rá, hogy ilyen kövérnek szeret :-DD

Azt hiszem ezzel a HP-re is válaszoltam :-DDD

orsoly írta...

Milka de olvastad már a HP-t?:) én is imádom:) annak idején ellenérzéseim voltak, de végül engedtem a tömeg nyomásának és kölcsönkértem az első kötetet...másnap megvettem az addig megjelent összeset. És az akkor még férjemet is megfertőztem, ő is rajongó lett, szal nem csak nőknek!:)

Iricc brrrr, azért így leírva a gyerekkorod....Ja és Oscar azért engem is meglepett:)))))

Névtelen írta...

Nekem is hasonló volt a gyerekkorom, mégsem lettem anorexiás, bár az érdekes, hogy nekem sem volt/van soha normális testképtudatom, és szent meggyőződésem máig, hogy amorf vagyok, és az az állandó kényszerem, vagy inkább vágyam van, hogy fogyjak 4-5 kilót. Úgyhogy csapj bele a tenyerembe....:).
szlivka/Szilvi

sneci írta...

Szigeti veszedelmet még életemben nem hallottam valaki kedvenc olvasmányaként, ez ám a perverzió. HP-t talán most kéne kipróbálnom ikrek mellett. Háy János és Doctor House nagyon igen, valahogy kimaradtak a posztomból, ahogy sok más is, például a Szonyecska. És ez az anorexia meg testképzavar... nyilván mit sem számít egy jó öreg anorexiásnak hogy mit mondok én, de hogy te nem vagy kövér, az tutifix! Persze tudom, hogy 6 év terápia után nevetségesen egyszerűen fogalmazok, meg a testképzavart nem lehet csak úgy elfújni, és te sem azért dédelgetted évtizedeken át, hogy csak úgy bárki egy félmondattal elvegye tőled. Ezt mint jó öreg pánikbeteg mondom:)

Névtelen írta...

valamelyik kertv-adón lesz az oscar a héten, fél füllel hallottam az előzetest.