Tegnap délután ültem először kocsiba a Nagy Karácsony Utáni Havazás óta, és áldottam a jó eszemet, hogy azért úgy kétnaponta járattam egy órácskát a motort, hiába nem mentem vele sehova.
Így aztán néhány sértődött hörrenés után be is indult nagy kelletlenül.
Az ablaka viszont befagyott, se tőlem, se hozzád, cseszhetem a tolatást (nem röhögni, 8 éve vezetek, de még mindig nem tudok tükörből tolatni, csak úgy ha kihajolok a lehúzott ablakon).
Ma reggel viszont én vittem a gyerekeket ovibölcsibe, így kiforrott véleményem van a helyzetről:
1, hóban csak addig jópofa vezetni, amíg a kertben ropog az ember. Az utcán már nem mókás
2, jégen mégkevésbé jópofa vezetni, sem a kertben, sem az utcán nem buli
3, színjég emelkedőn megállni botorság (ennél nagyobb botorság már csak az, ha csak egy kicsit állunk meg, hogy nézzük a Szent Kukásautót és a kukásbácsikat)
4, az ember tanuljon meg tükörből tolatni
5, a lom a szemétbányában lakjon, a kocsi meg a garázsban (legalábbis télen mindenféleképpen)
6, bármennyire is feszengek benne, azért néha sokkal hasznosabb a tank, mint a punyó.
7, pontosan ennyi elég is a télből, részemről hétfőtől jöhet a tavasz