Érdeklődve olvasom Lappa blogjában, ahogy az emberek körüljárják a Budapesten lakás kontra agglomeráció problémakört.
Bennünk már sokkal inkább a Magyarországon lakni kontra külföldön élni gondolatsor motoszkál.
Vagyishát nem motoszkál, hanem nagyjából ott tartunk, ahol Lappa a kiköltözéssel. Tuti biztos, de csak pár év múlva, és a hely is még csak körvonalazódik.
Hát így vagyunk ezzel mi is.
Az okok elég nehezen megfogalmazhatók, és még csak súlyosabb politizálásba sem kell merülni hozzá.
Világos, hogy a jelen politikai helyzet csak egy tünet, és nem ok. Nem oka annak, hogy számomra (számunkra) egyre kevésbé komfortos ebben az országban élni. Sosem voltam nagy hazafi (honleány), az egyetlen, amit a magyarságban szeretek, az a nyelv. A gyönyörű magyar nyelv.
Ennyiért nem érdemes egy országban élni, hacsak nem nagyon lusta az ember jobb hely után nézni.

Szeretném, ha a gyerekeim multikulti világban nőnének fel, és második anyanyelvükként tudnák használni az angolt. (Avagy másképp fogalmazva: felfedezhessék az angol nyelv gyönyörűségeit.)
Úgy sejtem 5-6 évünk van még ebben az országban. Maximum.
Szeretnék Londonban élni 1-2 évet, csupán az élvezet kedvéért, de azért nem hiszem, hogy hosszú távon bírnánk.
A végső cél úgy tűnik Kanada, vagy legalábbis Kanada tűnik a legjobb döntésnek. Persze sok víz lefolyik még addig a jó öreg Dunán, mire ténylegesen kialakul a végső terv.