Mari mindig azt mondja, hogy ha valami irritál egy másik emberben, akkor egy olyan területet érint meg bennünk, ami megvan bennünk nagyon is, csak nem vagyunk hajlandók szembesülni vele.
Sajnos nagyon is igaza van, még akkor is, ha ennek az igazságnak a belátása nagy erőt igényel, és nem egyszer fájdalmas felismerésekhez vezet. Az őszinteség (önmagunkkal szemben!) sokkal, de sokkal nehezebb dolog, mint azt az ember gondolná... Mással őszintének lenni már sokkal egyszerűbb.

Amióta őszinte vagyok a környezetemmel (kb. 6-7 éve), nekem sokkal jobb. A környezetmnek már valószínűleg nehezebb :-)
Jurával erre épül az egész kapcsolatunk, így a gyerekeink ebben nőnek fel. Ez felszabadító érzés, remélem ezt ők is így fogják gondolni felnőttkorukban, amikor igazán megmérettetik a nevelésünk, vagy a példamutatásunk hatása.

Mari szerint Emma azért született ebbe a családba, hogy rendet vágjon. Hát igaza lehet. Van tőle mit tanulnom, az biztos. Ő például láthatólag sokkal könnyebben viseli, ha a mama megígér neki valamit, aztán szemrebbenés nélkül nem tartja be, pl. megígéri, hogy eljön az anyáknapi ünnepségre, majd elfelejt eljönni. Én halálra válok, hogy szegény gyerek, hogy fogom én most ezt megmondani neki, ő pedig a világ legtermészetesebb módján átlép ezen a kérdésen. A műsor alatt a szemembe néz, rámmosolyog, és nekem mondja el a nagymamás verset.
A helyén kezeli a dolgokat, csak ki kell nyitnom a makacsul összezárt szemem, és ránéznem.

Igaza van a Marinak, nyilván azért irritál anyám, ha azt mondogatja, nem vagyok jó anya (nem adok enni nekik, mindig elmászkálok, ahelyett, hogy velük lennék, stb...), mert félek, hogy nem vagyok jó anya.
Most ez a szokottnál is jobban foglalkoztat, hiszen az új bébiprojekt előhozta a régi félelmeket, hogy egy kistestvérrel elárulom a meglévő kettőt.
Hogy milyen anya vagyok, azt majd az idő dönti el, és a gyerekeim, senki más nem ítélheti ezt meg, csakis ők, és talán ők is csak akkor, ha szülővé válnak.
Dilemmáim pedig mindig lesznek, lesznek érzékenyebb időszakaim, amibe könnyű lesz belepiszkálni. Rajtam múlik csak, hogy a helyére tudom-e rakni a dolgokat a fejemben.