El kéne meditálnom azon, hogy miért is nem akarok én sehova sem elmenni...
Múlt héten Jura kocsijában hagytam a kocsikulcsomat, (így kénytelen úrinő módjára taxival menni a gyerekekért), most meg az aksim merült le. Igaz, ez utóbbi a gyerekek hathatós segítségével, akik felkapcsolva hagyták a belső világítást. No persze meg kellett volna néznem a lámpákat, mikor kitessékeltem őket onnan.
Szóval jön Jani, aztán bebikázza a jobb sorsra érdemes járgányt.

Azonkívül úgy tűnik kiújulóban van a múltkori arcüreggyulladásom. Az arckoponyám minden ízesülését kiválóan érzem, mikor lehajolok, valamint három napja hasogató fejfájásom van (az a klassz, szemüregből induló hasogatás). Hogy a takonykórról szó se essék.
Igaz, hogy pihenésre vágyom, de ezt nem infúzióval a vénáimban kívánom elkövetni.
Szóval ráveszem magam, és elcsattogok a dokihoz valamelyik nap...