Ivánnal elkezdtük a szobatisztasági macerát.
Hétvégén is próbálkoztunk, de az eredmény teljes káosz, ötven pisis cucc a szárítón.
Ma reggel megerősödött szívvel csomagoltam egy zsák kisbugyit és rövidnacit a gyerek mellé a bölcsibe - ahogy azt pénteken megbeszéltük.
Nyoma sincs bennem annak a görcsnek, izgulásnak, ami annó Emmával volt. Igaz, Ivánnak nem kell időre teljesíteni (illetve persze, őszre, de az még messze van), és ott a bölcsi, ami nekem nagy segítség.
Nekem ez a második szobatisztasági pojektem, nekik a kétszázadik. És hát hiába, a rutin az rutin...